Az emésztőrendszerre ható növények átmenetet képeznek a gyógynövények és a fűszer-tápláléknövények között. Az emésztést javító növények gyakran a mindennapi táplálkozásunk részét képezik, találkozhatunk velük fűszerek, étvágyfokozó keserű aperitifek formájában is, ugyanakkor gyógyászati alkalmazásuk esetén, ami gyakran nagyobb dózis elfogyasztását jelenti, számolni kell a farmakológiai hatás velejáróival, a mellékhatásokkal és a kölcsönhatásokkal is. Túladagolásuk veszélyes lehet, ezért célszerű a növények standardizált kivonatát vagy izolált hatóanyagát tartalmazó készítményeket alkalmazni. Az epe- és májpanaszok kezelésében használt növények körében a nagy biztonsággal és a kellő körültekintéssel alkalmazhatóakra is van példa.
Epepanaszok
Az elégtelen epetermelés, az epehólyag nem megfelelő összehúzódása és az epevezetéket záró Oddi-sphincter tartós összehúzódása egyaránt panaszokat okozhat. A probléma eredete szerint koleretikus (epetermelést fokozó) vagy kolekinetikus (epeürülést fokozó, elősegítő) gyógynövényeket célszerű alkalmazni. Ezeket együttesen kolagóg növényeknek nevezzük, melyek általában erős, jellegzetes kesernyés-csípős ízűek, így étvágyjavító és emésztést elősegítő hatásuk is van.
Kolagógumokat esetenként epekövesség esetén is alkalmaznak. Az epehajtó növényekkel történő kezelés célja lehet, hogy az epekiáramlás fokozásával a kialakulóban lévő epeköveket a fokozott epetermelés vagy -kiáramlás eltávolítsa, de a bizonyítottan nagy epekővel rendelkező betegek esetében a kolagógumok alkalmazása ellenjavallt a kő elmozdulásából fakadó veszélyek miatt. Az epekövességgel társuló gyulladás, görcs és fájdalom átmenetileg gyógyszeresen kezelhető, ezek enyhítésére növényi szerek nem alkalmasak. Epekövek oldására, eltávolítására kolagógumok csak orvosi javaslatra, a kövek méretének ismeretében alkalmazhatóak.
Az egyik legismertebb kolagógum az articsóka (Cynara scolymus), amelynek a gyógyászatban a levelét, míg táplálkozási célból a bimbóját használják. Tartalomanyagait tekintve kávésavszármazékokat (cinarin) és szeszkviterpén-laktonokat (cinaropikrin) tartalmaz. Hatása az epetermelés fokozásán alapul, az epehólyag összehúzódására nem hat.
A kurkuma név két növény, a főként fűszerként használatos indiai kurkuma (Curcuma longa), valamint a gyógynövényként használatos jávai kurkuma (Curcuma xantorrhiza) aromás-kesernyés ízű, jellegzetes sárgásvörös színű gyöktörzsét fedi. A színét adó kurkuminoidoknak köszönhetően kolekinetikus hatású, de epetermelést fokozó illóolajat is tartalmaz, így kettős hatással enyhítheti az epepanaszokat.
Az epepanaszokat enyhítő növények között találhatóak erős hatású, alkaloidtartalmú fajok is, ezek használatánál nagyobb elővigyázatosság szükséges, mint az eddig bemutatott gyógynövényeknél. Ezek egyike a vérehulló fecskefű (Chelidonium majus), amely sokak által ismert sárga virágú, sárga tejnedvet tartalmazó növény. Az ókorban gyógyászati felhasználásánál a „hasonlóság” elvét vették alapul, miszerint a növény sötétsárga tejnedve hasonlít az epére, ezért máj-, epeproblémák kezelésére alkalmazták. Koleretikus, kolekinetikus és görcsoldó hatású izokinolin-alkaloidokat tartalmaz. A vérehulló fecskefűvel rokon faj az orvosi füstike (Fumaria officinalis), amelyről kevesebb tudományos adat áll rendelkezésre. Az említett két faj, az alkaloidok túladagolásából adódó veszélyek miatt, belsőlegesen csak gyári készítmények formájában alkalmazandó.
Talán kevesebb figyelem irányul a borsosmentára (Mentha x piperita), amelyet sokan nem tekintenek többnek, mint egy jó ízű növénynek. Ugyanakkor bizonyított, hogy a növény illóolaja – melynek fő komponense a mentol és származékai – a bélrendszer simaizmait relaxálja, emellett koleretikus tulajdonságokkal is rendelkezik, így kiválóan alkalmazható a bélrendszer és az epeutak görcseinek enyhítésére, az epetermelés fokozására.
Az epebetegségek egyéb terápiás készítményei, az ATC-A05 csoportba tartozó gyógyszerek jelentős része a fent említett növények kivonatait, illetve a belőlük izolált hatóanyagok kombinációját tartalmazzák, melyek különféle epebetegségek (pl. epekő, epegörcs, epehólyag- és epevezeték-gyulladás) kezelésére, valamint az újbóli kőképződés megelőzésére, illetve emésztési zavarok esetén (pl. teltségérzés, puffadás, lassú emésztés) alkalmazhatók.
Bár a keserűanyag-tartalmú növényeket elsősorban az étvágy javítására javallják, kolagógumként is kiválóan használhatóak. Ez jó példa arra, hogy az emésztésre ható drogok – komplex hatóanyag-tartalmuknak köszönhetően – több panasz enyhítésére is alkalmasak. A hazánkban leggyakrabban használt keserűanyag-tartalmú növények a fehér üröm (Artemisia absinthium), a sárga tárnics (Gentiana lutea), valamint a Tinctura amara komponenseként is ismert kis ezerjófű (Centaurium erythraea).
Májvédelem
A májkárosodás esetén alkalmazható gyógyszerek köre meglehetősen szűk; a terápiás területen egyedülálló módon egy növényi hatóanyag, a szilimarin dominál. Ezt a vegyületkomplexet a máriatövis nevű növény terméséből nyerik. A 2013-ban az év gyógynövényének választott máriatövis (Silybum marianum) (népies nevén Szűz Mária teje, Szűz Mária tövise) elnevezése arra a legendára vezethető vissza, amely szerint a levelek fehér márványozottsága akkor keletkezett, amikor Jézus anyjának, Máriának teje ráfröccsent a növényre. Valószínűleg ennek a hiedelemnek köszönhetően elterjedten alkalmazták a tejelválasztás fokozására. Májvédő, -regeneráló hatását csak a 20. században ismerték fel.
A szilimarin antioxidáns hatása révén mérsékli a máj oxidatív károsodását, növeli a máj glutationtartalmát és javítja az oxidált/redukált glutation arányát, gyorsítja a májsejtek regenerációját. Antifibrotikus hatása is van, gátolja a máj szövetének átépülését, így véd a májcirrózis kialakulása ellen. A szilimarin gyulladáscsökkentő hatással is bír, amelynek a krónikus májgyulladás mérséklésében van nagy jelentősége.
A szilimarin a terápiában akut és krónikus májkárosodások kivédésére, valamint a már kialakult ártalmak mérséklésére egyaránt hatásosan alkalmazható. Heveny májgyulladásban, májzsugorodással járó betegségek adjuváns kezelésében használják, valamint gyógyszerek és alkohol okozta toxikus májkárosodás megelőzésére, kezelésére is alkalmas szer. A szilimarin napi dózisa 200–400 mg.
Jótékony hatásai révén, valamint annak is köszönhetően, hogy hosszú távú kezelés esetén is nagyon jól tolerálható – enyhe mellékhatások, hasmenés, puffadás, hányinger mindössze a kezeltek 1–2%-a esetén fordulnak elő –, a máriatövis igen népszerű gyógynövény. Drogja, kivonata az Európai Gyógyszerkönyvben is hivatalos, és számos gyógyszer és étrend-kiegészítő alapanyagát képezi.
Összefoglalás
Az emésztést javító növények gyakran a mindennapi táplálkozásunk részei; gyógyászati alkalmazásuk esetén számolnunk kell a mellékhatásokkal is. Túladagolásuk is veszélyes lehet, ezért célszerű a növények standardizált kivonatát vagy izolált hatóanyagát tartalmazó készítményeket alkalmazni. Az epebetegségek egyéb terápiás készítményeinek jelentős része különböző gyógynövények kivonatait, illetve a belőlük izolált hatóanyagok kombinációját tartalmazzák, melyek különféle epebetegségek kezelésére, az újbóli kőképződés megelőzésére, illetve emésztési zavarok esetén alkalmazhatók. Az akut és krónikus májkárosodások kivédésére, valamint a már kialakult ártalmak mérséklésére az egyetlen fitoterápiás szer a szilimarin.
